Valamikor a 2000-es évek elején egy felhőmentes nyári koraestén látogatást tettünk a salgótarjáni Uránia Csillagvizsgálóban, ahol az ott lévő 320/1400 (körüli) Newtonnal megnézhettünk pár objektumot. A legnagyobb hatást az M13 nevű gömbhalmaz tette rám, a még nem is teljesen sötét égen a látómezőben feltűnő sokezer csillag, mintha valaki körszimmetrikusan teliszúrkálta volna parányi gombostűkkel az égbolt azon részét, egyfajta tűpárnaként használva azt. Innentől az eddig is meglévő ilyen irányú deformitásom tovább erősödött, és a lakás része lett hol több, hol kevesebb távcső.
Ez szerintem mindenkinél hosszabb folyamat, hogy végül milyen és mennyi távcsőnél köt ki, nálam a nyerő kombináció (most) egy kicsi, de lehetőség szerint "tökéletes" optikájú lencsés apokromát (amivel adott esetben fotózni is lehet, de az egy újabb blog témája is lehetne), valamint egy nagy fénygyűjtő lavór, aminek szintén nem mindegy a minősége. Ebből az előbbi megvan már egy 80/480-as személyében, az utóbbi építésébe pedig most kezdek bele, aminek az alakulását nyomon lehet követni ebben a blogban. Remélem a végeredmény olyan lesz, amin nekibuzdulva többen is kedvet kapnak barkácsolni, mert sokkal nagyobb élmény olyasmivel észlelni, amiben benne van saját verejtékünk. Főleg, ha használható lesz az a bizonyos végeredmény... :-)
A távcső legfontosabb része, a főtükör Zsámba István keze munkáját dicséri, az IFG szerint 96% strehl-ű az optika (méretei: 300/1306). A kihuzat Rózsika (Rózsa Ferenc) munkája. A segédtükör az Orion Optics (UK)-tól van: 63mm Hilux.
"Könnyítésképpen" lecsaptam az MCSE apróban hirdetett 300-as fő és segédtükörtartókra.
Hát innen indulunk, ezeket kell úgy rögzíteni egymáshoz képest, hogy legyen valami kép a kihuzat végébe tehető okulárban, és az egészet úgy lehessen mozgatni, hogy ne legyen gyötrelem az észlelés.
